A fény kihunyóban van már és az élet hangja nyomaték nélkül szól a lenyugvó nap – maga a nyugtalanság a feszültség tükre az ég fém-sárga színeiben ragyogva lángol fém-sárga színeiben ragyog meg akarom ölni a pillanatot, hogy elhalasszam a következőt az arctalan árnyak közömbös fáradtságát szétáradó, ok nélküli szennycsíkok élednek bennem a korom marta falakon belül a koponyám korom marta falain egy mozdulatlan energia örökkön örökké őrzi a fényt de a ragyogást beborítja a sár,a lehámlott életet felemészti a kór

anyagizzás vörös tüzei az alkonyat rozsdafényében üres formaként lebeg az elmémben változtathatatlan véglegességgel tiszta, fehér lobogással védtelenül, üres lélekkel nincs szükségem semmire, nem akarok semmit semmi sem tud megváltoztatni, semmi sem fenyeget; nincs erőteljesebb fennmaradás

a magunk után hagyott forma elpusztul az időben halálról, fájdalomról, félelemről szerzett élményekről mesél néma csendben a lét fekete üregébe meredve a fény sugara a jelenig is elér nyers és izzó hangon szólít az erő (és a mindenen túli szentséges parancsolata) a soha nem nyugvás fattya az ellenállás fia vagyok itt élek, a vörös vonalak hálózatában a testem érrendszerében az emberek közt, a szemükbe nézve a feketeségen túli feketeségben záruló elmék zuhannak vissza önmagukba miközben tágra nyílt akaratok figyelnek

én vagyok a lárva féreg az egyetlen létből az ösztön okozata a félelem hozadéka nem létezhet vadász, én vagyok a vad ébredek, életfogytig e kényszerű létezésben a szenvedés megrekeszt de nem hajlok meg nem török meg az igazság nem fáj, a vakvágányoknak háttal, áhítatos jóságban lelt hamis béke nélkül, mielőtt a lényem kiég, az alkalmazkodásban ebben a nagy játszmában ami magára erőszakolna messze minden zajtól a jelen kérge magába zár a megismerés előtt. a félelem hosszú útján. a létezés megalázza magát a létezés megbetegíti önmagát a sötétség átszínez, átszínez X jelű gondolat létrehoz X hatást, ami Z jelű fizikai fájdalmat vált ki. összegződik K jellegű érzelemként. Elvezet a harmadrangú gondolatok mintáihoz, visszacsatol X gondolathoz K jellegű érzelemhez. Y jelű érzelemhez, négyszeres Y jellegű érzelmet vált ki és ötszörös Z2 jellegű fizikai érzetet. Ezek halmozódása együtt hétszeres X típusú gondolatot a nyolcadik szinten hatszoros YZK közérzetben és hatszoros Z3 fizikai tünetként jelennek meg. fokozódó a torzulás a kilencedik szinten háromszoros az X6 gondolati visszacsatolás kétszeres KX4-jellegű lelki fájdalommal A tízedik szinten ez tovább halad: ez az Y3X7 gondolati beidegződés, ez az ötszörös Y3Z6 pszichikai érzet ez az X3Z7 fizikai betegség-tünet ez az öngyilkos hajlam, ez a zabolátlan értelem ez a kibillentő erő (Elképzelhetjük ezt úgy is, hogy egy háromkarú mérleg serpenyőjébe tesszük a szellemi (gondolati), a lelki (érzelmi) és a fizikai hatásokat. Hogy újra helyreálljon a mérleg nyelve, lehet hogy hülyére kell innunk magunkat minden áldott nap. Amennyiben az egy hatásos tisztítókúra, és valami csoda folytán nem döglünk bele idejekorán. ) a test belülről szürkül, egészen a feketeségig. fekete a gondolat, ami a legmélyebb érzést kelti amikor a tehetetlenség eluralkodik. nem halljuk a csöndet, zajban fürkésszük az Időhiányt, szükséglet feletti többlet, a túlzások eredménye már vár a Káosz hatalmosodik a békétlenség, a kiégettség, az élettől elfordító végtelen szorongás